Dogonok. Így hívják magukat. Ez a törzs Afrika szívében, a Niger folyó kanyarulatában, Timbuktutól körülbelül 480 kilométernyire él elszórt falvakban. Létszámuk nagyjából 250 ezerre tehető. Kicsi, sárból és szalmából összetákolt házakban tengetik mindennapjaikat. Legeltetik a kecskéiket, tüzelni valót gyűjtenek a Bandiagra-fennsíkról, néha vetnek és aratnak. A dogonok átlagos népek lennének, ha eredetmítoszuk nem lenne annyira furcsa. A törzs lakói írástudatlanok, viszont tudnak valami egészen mást. Mitológiájukat szájról szájra adták tovább…

1969-ben, a Holdra szállás közvetítése során Eric Guerrier, marseille-i egyetemi tanárnak valami bevillant. Ő már valahol olvasott egy Holdra vagy Földre szállásról. Ekkor találta meg ezt a bizonyos Afrika évkönyvet. Nagy megdöbbenésére a dogonok mítoszában is megtalálható a Holdra szállás és egy bizonyos első lábnyom. Hihetetlenkedve olvasta tovább a sorokat mikor rádöbbent, hogy ennek a törzsnek az elődei találkozhattak űrbéli látogatókkal. De nézzük is talán pontosabban, hogy mit rejt ez a rejtélyes legenda.

Minden dolgok kezdetén volt Amma isten, aki a Semmin pihent. Amma gömbbe volt zárva… Ezen kívül a semmi létezett. A dogon nyelvben az amma szó egyben valami nagyon szorosan összetartozó, állandóan ott lévőt is jelent. Később kiderül a szövegből, hogy Amma anyagi erő, mozgás és energia. Ez azért különösen érdekes, mivel a többi nép istenei mind anyagtalanok, anyagon felüliek, éppen ezért istenek. Az is eltérés, hogy míg a többi népnél maga az isten vagy istenek teremtette/teremtették a világot, Amma nem teremtett világot, csupán az azt működtető törvényeket alkotta meg. A tudomány az ősrobbanás előtt nem beszél se térről, se időről. Idézünk a dogon mondából: „Amma méhében a világ tér és idő nélkül volt. Az idő és a tér egybemosódtak.”
Vagy mit szólnak ehhez? „Amma kinyitotta a szemét. Erre méhéből kijött minden és spirális alakban terjeszkedni kezdett, kirajzolódott hát a Világ terjedése.” És itt még nincs vége a történetnek…

„Határa van a csillagvilág egészének, amelynek egy része a mi Földünk is. Az egész pedig spirál alakban forog”.  A tudomány mai állása szerint is a galaxisok spirális alakban forognak.

„Amma nem csupán egy, de sok világot teremtett, és azok is spirál alakúak. A spirál alakú csillagok világa lakott. Mert Amma, ahogyan a világnak mozgást és formát adott, úgy teremtette meg az összes élőlényt… Ahogy e bolygón, úgy más Földeken is vannak élőlények.” Azt hiszem ez nem szorul sok magyarázatra…

Ezen kívül több bolygót is megemlítenek – Mars, Vénusz, Jupiter, Szaturnusz -, amit szabad szemmel nem látni. Tudnak a Jupiter négy Galilei-holdjáról és a Szaturnusz gyűrűiről is. Viszont a legtöbb információjuk a Szíriuszról van. Nem csak egy Szíriuszról tudnak, hanem háromról. A tudomány eredetileg egyről tudott, vagyis arról, ami szabad szemmel is látszik. A dogonok azonban tudnak másik kettőről is.

Dogonok: „A kisebbik csillag a Sziriusz körül kering. Egy fordulat ideje ötven év. Ez szabályozza a Sziriusz forgását.” (A Sziriusz szó alatt a dogonok a Sziriusz-A-t, a mindig látható csillagot értik.)
Tudomány: A Sziriusz-B ötven év alatt kerüli meg a Sziriusz-A-t, és döntően befolyásolja a Sziriusz-A pályaelemeit, éppen ezekből az anomáliákból gondolták úgy a tudósok, hogy kell lennie egy másik csillagnak is a közelben.

A harmadik csillagról, amit Sziriusz-C-nek neveznek, azt állítják a dogonok, hogy „robbanás előtt álló csillag volt”. A tudomány ennek a létét még nem tudta bizonyítani, de 1920 és 1928 között többen is látni vélték.

A Földre szállásról annyit tudnak, hogy volt két „űrhajós”, Ogo és Nommo. Ogo lépett először a Földre, de a gépe megsérülhetett és valószínűleg elpusztult. Nommo és csapata utána érkezett. A dogonok aránylag részletesen leírják a járművet, amit valamiféle „mag” hajtott és a földönkívüliek tudtak kommunikálni az otthon maradt társaikkal. Nommo űrhajója nyolc évig keringett a Föld körül, mire le tudott szállni – derül ki a mítoszból. A dogonok azt állítják, hogy ezektől a lényektől kapták a csillagászati tudásukat. Egyes értelmezések szerint a földönkívüliek kétéltűek voltak, vízben ugyanúgy tudtak létezni, mint a szárazföldön…

A dogon mítoszban olyan csillagászati tudás van, amit talán csak napjainkban fognak felfedezni. Egyenlőre a tudomány nem foglalkozik ezzel a zavarba ejtően részletes legendával, hiszen megmagyarázni ők sem tudják…