Sok ember, aki átesett szervátültetésen, arról számolt be, hogy alap tulajdonságaiban változott meg. A rengeteg dokumentált eset arra enged következtetni, hogy emlékeinket nem csak az agyunk tárolja, hanem a testünk többi része is. A sejtjeink is információkat hordoznak életünkről. Úgy tűnik, hogy a donorszervek is tárolják az elhunyt emlékeit. Egy amerikai hölgy, Claire Sylvia esetében is így volt ez. 1988-ban szervátültetést végeztek rajta, mivel túlélése érdekében sürgősen szüksége volt szívre és tüdőre. Könyvében – ami magyarul is megjelent A szív hangjai címmel – arról számolt be, hogy a műtét előtt egy fiatal fiúval álmodott, aki négy pohár tejről beszélt neki. A sikeres műtét után kilökődést gátló gyógyszerek helyett inkább egyfolytában tejet ivott, így szerencsére a beültetett szervek a helyükön maradtak. Miután Claire-t hazaengedték a kórházból, új és furcsa tulajdonságokat kezdett felvenni. Újabban csípős és paprikás ételeket evett, pedig a beavatkozás előtt utálta ezeket. Lánya is arról számolt be, hogy anyja tulajdonságai alapjaiban változtak meg, teljesen új dolgok kezdték őt érdekelni. Ez a dolog Claire-nek is feltűnt és a helyi könyvtárban meg is talált egy cikket egy 18 éves fiúról, aki motorbalesetben halt meg. Biztos volt benne, hogy álmában ugyanez a fiú jelent meg neki. Megkereste a fiú szüleit is, és azok elmesélték, hogy fiúk imádta a tejet és a paprikás ételeket. Claire úgy érezte, hogy a műtét után a fiú lelkének egy része is beleköltözött a testébe. De vajon tényleg lehetséges ez? A sejt-emlékezet elméletének legfontosabb része, hogy létezik egyfajta molekula, ami tárolja az emlékezetet és a testen belül mindenhol megtalálható. Eszerint valóban nem csak az agyban tárolódnak az emlékek, hanem sejtszinten mindenhol.