Néha eljutunk odáig az életünkbe, hogy úgy érezzük, a gödör aljára kerültünk. Ilyenkor jön a depresszió, az önmarcangolás. Kassay Csilla is megjárta lelke mélységeit, de sikerült talpra állnia és ma már ő tanítja az embereket az önismeretre, az énkép megváltoztatására. Történetéről és 21 napos megváltoztató programjáról írt egy könyvet Ötről a hatra címmel.

Hogyan lettél depressziós és alkoholista?

Igazából én egy nagyon pozitív embernek tartottam magam. Sok jó tanácsot tudtam adni az embereknek, de ha véletlenül valaki megkérdezte tőlem hogy vagyok, elsírtam magam. Nem voltam jól. A válásom után reménytelenül szerelmes lettem, ráadásul sokan ott vertek át, ahol csak tudtak. Bánatomban elkezdtem inni. Észre sem vettem és egy mániákus depressziós alkoholista lettem. Egyik pillanatban boldog voltam, a másikban pedig öngyilkos akartam lenni. 2004-ben kimentem két doboz altatóval és pár doboz sörrel az erdőbe. Szerettem volna véget vetni az éltemnek, de egy kiadós alváson kívül semmi sem történt. Akkor jöttem rá, hogy segítségre szorulok. Bekerültem a pszichiátriára, ahol megfogadtam, hogyha sikerül talpra állnom, akkor azt megírom egy könyv formájában.

Hogyan tudtál talpra állni?

Sok önismereti könyv került abban az időben a kezembe és rájöttem, hogy hol hibáztam. Kívül pozitív voltam, de az énképem negatív volt. Azt mondogattam magamnak, hogy csúnya vagyok, kövér vagyok, engem nem szeret senki. Ma már ezeket az önpusztító gondolatokat vírus mondatoknak nevezem. Elhatároztam, hogy márpedig én kijövök a gödörből. Ahogy oda be tudtam mászni, ugyanúgy ki is tudok jönni onnan. Vagyis minden fejben dől el. Az elhatározásom nagyon erős volt.

Mi a módszered lényege?

Igazából erről írok az Ötről a hatra című könyvemben, amit rengeteg helyen oktatok. Először is leírtam magamnak, hogy miért akarok változtatni az életemen, mi nem tetszik, miért vagyok boldogtalan. A második lépésben végiggondoltam, hogy milyen állapotban is vagyok, milyenek az életkörülményeim, van-e párkapcsolatom, munkahelyem, milyen az egészségi állapotom, stb. Természetesen őszintén írtam le mindent. Nem volt könnyű, mert gyakorlatilag a tükör kíméletlenül megmutatott mindent. Ezek után kitűztem magam elé a céljaimat. Cél nélkül az élet csak úgy van, öröm nélkül. Összeírtam dátummal, hogy mikorra mit szeretnék elérni. Így motiváltam magam. Majd átgondoltam életem nagyobb traumáit és igyekeztem megbocsátani mindenkinek a sérelmekért. Persze könnyű azt mondani, hogy bocsásson meg valakinek… mert hát végülis gyarló emberek vagyunk. Ehelyett én azt csináltam, hogy a negatív emlékeimből leszűrtem a pozitív hozadékot. Innentől kezdve már egyáltalán nem láttam a traumát, hanem csak a tanulást és a fejlődést.

Segítesz az embereknek átfogalmazni az énképüket. Ez hogyan működik, mit kell csinálni ahhoz, hogy valaki pozitív dolgokat gondoljon magáról?

Először is le kell írni a rossz tulajdonságokat. Például: csúnya vagyok, kövér vagyok, lusta vagyok, türelmetlen vagyok, nincs önbizalmam, stb. Ezek mellé kell írni a jó tulajdonságokat. A lényeg pedig az, hogy milyenné szeretnénk válni. Mivel előtte leírtuk a negatív tulajdonságokat, ezért ezután sokkal könnyebb összeírni, hogy mit is akarunk valójában, mivé szeretnénk fejlődni. Ha már egy új énkép kibontakozik, máris jobban érezzük magunkat. Innentől kezdődik a programozás, amit minden nap csinálnunk kell. Három hét után az új énkép beépül és a dolgok kezdenek jobbra fordulni körülöttünk. Velem is ez történt. Hirtelen hálás lettem azért, amiért ilyen csodálatos családom van, sokkal jobban éreztem magam a bőrömben és az energiaszintem megnőtt. Természetesen mindenhez idő kell. A türelem nagyon fontos, hagyni kell a folyamatot áramlani. Boldog vagyok attól, hogy idáig eljutottam és a példámmal másoknak segíthetek.