1966-ban Cleve Backster – a poligráf (hazugságvizsgáló) egyik amerikai szakembere - egy merész gondolattól vezérelve rácsatolta a galvanométert a szobájában álló filodendronra. Kíváncsi volt arra, hogy a növény ad-e valami reakciót és belemártotta az egyik levelét a forró kávéba. A növény nem adott „választ”. Backster azon kezdett el gondolkodni, hogy milyen bántalmazást találjon ki a növénynek. Ebben a pillanatban a galvanométer kilengett… Ezek után több száz kísérlet bizonyította be, hogy növények képesek gondolkodni. Egymással általában harmóniában élnek, de a környezetükben élő állatokat és embereket „szemmel tartják”. Az egyik kísérlet alkalmával az egyik kutató két növényt helyezett egymás mellé és az egyiket agyontiporta. A másik, túlélő növény ezek után 6 ember közül meg tudta állapítani, hogy melyik ölte meg a mellette álló növényt. Egy másik kísérletben a kutató egy pohár joghurtba belekevert egy kanál lekvárt. Mivel a lekvárban volt tartósítószer, az kiölte a joghurtban lévő eleven baktériumokat – amit a poligráf is kijelzett. Így született meg a bioenergetika. Marcel Vogel a következőket mondta egyik előadás sorozatában: „Tény, hogy az ember képes kommunikálni a növényvilággal és meg is teszi. A növények rendkívül érzékeny műszerként mérik az emberi érzelmeket. Olyan energiákat sugároznak ki, amelyek jótékonyan hatnak az emberre. Ezeket az erőket érezni lehet. A növények táplálják az ember energiamezejét, ez pedig energiát juttat vissza a növényeknek. Az amerikai indiánok tökéletesen tudatában voltak ennek a folyamatnak. Ha szükségét érezték, kimentek az erdőbe, és kitárt karral nekivetették hátukat egy fenyőfának, hogy feltöltekezzenek energiával!”